Madrigál (4)
|
| „Úgy éltem a boldogtalanság |
| közepén, mint szeretőm köldöke a hasán: az az |
| icipicike mélyedés volt számomra a női test- |
| virág visszafejlődött kelyhe […], |
| a centralitás legszebb paradigmája…” |
|
| láttam a bal lábujjhegyét |
| mely lába szárán fölhalad |
| mígnem két ágra válva szét |
| csak a skurcba dőlt vállakat |
| s az orr a száj az áll alatt |
| a korongon csiszolt nyakat |
| csak melle két félholdivét |
| borostyánba zárt kezdetét |
|
s míg nem láttam a köldökét |
| nekem nyugalmat már a vak |
|
|
|