Jött-ment

Úgy jött mint aki már régóta jön Leszállt a néptelen állomáson és várta hogy várják Poggyászában elhozta magát a titkaival együtt Csellóval a lábai közt A cselló nyakával a nyakában mintha vesszőt Jelképező kígyó ágaskodna feléje Torkából dalra kelt magánhangzók röppentek ki Ujjai közt tűznyelvek szörnyei támadtak Sivatagi pályaudvarokon meztelen testek Peregtek ki a peron homokjára És úgy ment el mint aki itt se volt Nem vitt el semmit és nem hagyott itt semmit Mint egy tisztáson átiramló könnyű rőtvad Kivillant az aljból s már el is tűnt az aljban Irhájának nyoma se maradt az ágyamon Ágyamnak nyoma se maradt az irháján Csak a hangja tapadt meg az üzenetrögzítőn Azóta folyvást ugyanazt hajtogatja mint egy rekedt Papagáj míg végleg le nem törlöm A teste A lelke amely itt volt (ha volt) A nem üres űrben bolyong