|
lábujjai körömmel elkendőzött arcú tanagrák |
térde mint tavaszi ágyásokban zsendülő palánta |
egymásbakulcsolódó ropogós levelei |
ahogy az ízület rejtett titkára borulnak |
|
lábszárai faragott kapubálványok |
valamely kiásott ősi romváros piacán |
kizárnak és befogadnak becsuknak és kirekesztenek |
mint az idők elénk meredő felkiáltójelei |
|
tompora pedig olyan mint két nap az égen |
káprázó szemünkben egymásba szikrázó körvonalával |
két melle mint számtalan hullámra bukó hullám |
|
mely mindig tovairamlik az ujjak között |
hasa érinthetetlen bronz parázstartó tál |
tűznyelők merész étke a belőle kicsapó szeszláng |
|
|
|