Nyári napforduló
hol lehet az a Heszperiszek-kertje |
aki mellé nem is feküdtem le |
|
ahol azt szerethetem epekedve |
maga-vesztve fut előlem nádi berekbe |
|
úgyis elillan az aranyalma |
álma e rövid éjszaka hatalma |
aztán megint csak az van amit lehet
|
|
tündér Titánia növesztess |
hát rajtam elálló nagy szamárfüleket |
hogy újra belém szerethess |
|
|
|