Jövendő emléktáblájára írandó

Albérletek világrekordere (harminchatot vallott valaha be, persze, ahogy illik, versben) –, Apám holtában egész utcát birtokol ma, és emléktábla van a ház falán, hol bérleménye volt két-szoba-konyha (I. em. 3., udvari) (bérét ritkán egyenlítette ki); egy másik ház fala is hirdeti, hogy egykor abban „élt és alkotott” (ennyi késő áldás az „átkozott” költőnek is kijár – ha már halott); az „elborult, viharos homlok”-ot a Sétányon (bronzba öntve) szelíd lombok árnyai szelídítgetik e Városban, hol fia – nem lakik. Csak nézed itt-ott, erre-arra járva, a házfalakat, miken majd a tábla a te neved is óaranyba metszi, melyet most egy ajtóra se tehetsz ki.