„Oly korban…”

 

 

 

 

Campo de’ Fiori

Giordano Bruno szobra
Itt állt a máglya. Jordanus barát
itt vált hamuvá, sercegő nyirokká.
Sűlt a velő; amelyben Elvvé s Ok
értelmesült az esztelen világ.
Lángolt a Mindenség és a Monád,
s a zárt ajak némán égett konokká.
Aztán a hóhér hűlt hamut kotort rá,
s mentek. S csend lett három századon át.
A hajdan tigrisek elé vetett
szentek ükeiből ez lehetett!
Hát mit remélsz, mily ábránd vigaszát?
Ha csak azt nem – ó, hány halálraszánt,
magávalvívó kor vigasza volt ez! –,
hogy egyszer minden máglyából szobor lesz.
 

[Róma, 1958.]

 

 

 

Még egyszer a Campo de’ Fiorin

Régi versemmel perelve
és visszavonom és megtagadom
szerettelek merész vigasztaló vers
„hogy minden máglyából egyszer szobor lesz”
de megtagadom és visszavonom
mert nem minden máglyából lesz szobor
millió máglya húny ki mint a borszesz
és nem szobor csak isa hamu por lesz
és ha szobor? – a Vásártér lohol
itt és mindenütt mindenki saját
kis élethaláláért áll az alku
és senki rád se ránt és meg se lát
Mostiségő Összeszorított Ajkú –
az se ki alá készül már a máglya
az se ki készül gyújtani alája
 

[Róma, 1990. május]

 

 

 

Folyóirat-sirató

vagy
J. A. halálának évfordulójára
vagy
A költészet (megszűnt?) napjára (vagy évszázadára?)
 
„…a méthümniabéli Arión teljes díszbe öltözött,
lanttal a kezében az evezőpadokra állt, a Nomosz
Orthioszt adta elő, az ének végeztével pedig
bevetette magát a tengerbe (…) A delfin hátán
érkezett meg Tainaronba. (…) Ezt mondják hát
a korinthosziak és a leszbosziak…”
 
Hérodotosz. I. 23–24.
 
(Devecseri Gábor fordítása)
 
 
„A lantot, a lantot…” Arany János
 
Európa felé – európátlanitón
Így csörtet a Bika keresztül hét határon
Égő olajkutaktól vérző láthatáron
Hasad szét a világ – fa a favágitón
A Nomosz Orthiosz nem tesz csodát e tájon
Nincsenek is csodák Nem hozza Arión
Lanton-vert aranyát s nem várja Tainarón
Még a lantjától is megfosztatik e vámon
A kultúra úgy hull le rólunk mint ruha
Csak nem boldog szerelemben de potom áron
Vesztes zsugás viszi ingét a zaciba
Kinek zeng – hogyha peng – a sajgó lantideg
Kalózhajó jár csak ezen a szennyes áron
Ezen a tengeren nincsenek delfinek

 

 

 

Zeitgedicht

Mit kapni húsz forintért Budapesten
(Kilencvenegy március idusán)
(Egy jatt egy tankolás benzin után)
Egy fél kiló jobbféle kenyeret sem
Két sárga villamosjegyet jutány-
Osan – ha most még sietve beszerzem
Egy kávét eszpresszóban közepesben
Egy feleset itt a sarkon talán
No meg – ha kedved (éppen erre) szottyan –
Ott hol eleink ültek a New Yorkban
Kibámulva álmaik ablakán
(Ott ahol a hatos – most is – megáll)
Két percig nézheted ahogy a boxban
Ezét-amazát riszálja a lány
(Még fekete gyöngysor sincs a nyakán)
Hát nem mondhatjuk: megálljunk legottan?
Mert itt van már eljött a Kánaán

 

 

 

Zeitgedicht II.

 
Vö. Garay János, Babits, József,
Weöres, Zelk, Jékely, Orbán stb.
 
kilencvenkettő június
(Zeitgedichthez dátum dukál)
Rióban áll a karnevál
vagy mondjuk a „Riói csúcs”
de balladám nézd mi az ott
száz jó vadász Szigetre tart
állnak ahol szakad a part
kezükben a kalasnyikov
a maradékból még akad
a madarakból is elég
fekhetnek fákon fák alatt
a szétlőtt testű feketék
de ki mondja meg hogy kik és
mi helyett lőnek madarat
tudat fölött tudat alatt
mily határt sért vadász vitéz
bizony nem csak országhatárt
s a Parancsot sértette meg
saját szemébe vert cövek
lesz a látvány mit generált
első s utolsó szó jogán
tanácsnok szól miniszter int
elcsitul minden mint a pinty
vagy mint a meglőtt kormorán
a kormorán csak kormorán
a hettita csak hettita
nem ebből nem lesz hitvita
egyetért Újszöv. és Korán
miért is lenne mért ezen
akadnak fenn az idegek
hisz együtt élünk szüntelen
azzal amivel nem lehet
s vitára ezer ok marad
egyeztetés és tárgyalás
miért ne lőné ha vadász
a vadász a madarakat
a Sziget közös birtokán
tapadós szállongó korom
koromként hull a kormorán
és lerakódik vastagon
egyeztetés és tárgyalás
minden tisztázva mocskosul
az újrégi a régiúj
mindegy ki vitéz ki vadász
tárgyalás és egyeztetés
holt szemgödör halott sirály
zuhan ezernyolcszáz madár
hazatér száz vadász vitéz
zuhan ezernyolcszáz madár
mint pokolgéptől repülők
ég madarai voltak ők
terror s terror közt nincs határ
égre lobogjon? – földre sem
a két nagy költő-mostoha-
testvér édestestvér-szava
a Szellem és a Szerelem
a Föld alatt a part szakad
Szigeten nincs szigetlakó
ne kérdezd hogy mivégre vagy
a lét csak léttel osztható
bár tudnánk madárul dalolni
szárnyakat ránk múzsa repíts
most kéne hymni odi psalmi
s az odi más értelme is
hazájukért haltak szegények
mint magyarok abesszinek
s hogy mért éltek – éltek csak éltek
mint te meg ő mind aki Lett
ide kell a lírai Tett
nem megmondta már Jékely
ha senki más hát én te mi
na költők énekeljetek

 

 

 

Szent Carpentras első levele az antiszemitákhoz

1. …azt vélem, hogy a világ sem foghatná be a könnyueket mellyec irattatnának (János XXI 25)

 

2. mondják azért gyűlölitek ti a zsidókat mert ők ölték meg vala Jézust akit ti imádtok

 

3. de én azt kérdem tőletek nem kellene-e inkább szeretnetek a zsidókat azért mert Jézus is zsidó volt vala

 

4. mikor megfeszítették aznap innep esti volt, és következic vala a szombatnak napja (Lukács XXIII 54)

 

5. I (esus) N (asarenus) R (ex) I (udeorum)

 

6. amint Megírá pedig Pilatus a Titulust-is, és a kereszt-fára fel-tövé. Ez vala pedig az írás: NAZÁRETBELI JÉSUS A’ SIDOKNAK AMA’ KIRÁLLYOK (János XIX 19)

 

7. amiként a töviskorona fölött most is mindnyájan olvashatjátok a betűkoronát

 

8. csakhogy ismeritek-e mindnyájan amit olvastok és imádtok a betűk jelentését hogy a jelentőségét is ismerhessétek? És megkérdé őtet Pilatus: Te vagyé a Sidocnac ama királlyok? és ő feleluen monda: Te mondod (Márk XV 2)

 

9. Én vagyok az! mondá az Istenfia (mint maga az Isten) akit megfeszítettek és feltámadott.

 

10. de valjon bennetek is megfeszíttetett és föltámadott-e

 

11. hány törzs népség nemzetség ölte meg az királyait és rebelliseit az ő prófétáit és szentjeit?

 

12. hiszen – fájdalom és gyalázat – ez a világnak a rendje – egyik rendje a világnak – mert az eleitől fogva ember öldöklő volt, és az igazságban nem állott meg (János VIII 44)

 

13. de gyűlöljük-e azért mind a keresztényeket valamint a keresztények unokáit és unokáinak unokáit mert ők elevenen megégették vala Jordanus barátot a keresztényt?

 

14. valamint a reformátákat mert ugyanezt cselekvék Servetóval a reformátorral?

 

15. a franciákat amiért lecsapták a fejét Dantonnak akinek szobra ott áll mint egy 0-kilométerkő Lutéciának kellős közepén?

 

16. és gyűlölitek-e mind-mind a magyarokat mert ők maguk ültették tüzes trónra a magyari Dózsa Györgyöt?

 

17. Carpentras többszörösen meggyilkoltjai egyszer se gyilkolták meg se Jézust se Jézus tanítványait és imádóit se szentjeit se álszentjeit se igaz se hamis tanítványait

 

18. objektívek és álobjektívek a zsidókban keresik az okot – a hibát és a vétket – amiért gyűlölik őket

 

19. és bizonyosan lakozik hiba és vétek a zsidókban – ki az akiben ne lakoznék?

 

20. de én azt mondom néktek az okot inkább magatokban keressétek amiért gyűlölitek a zsidókat – mert az bennetek lakozik

 

21. és amiért kiforgatjátok őket még a sírjaikból is – pedig ők is megszolgálták éltükkel ama sírokat

 

22. miképpen megszolgálta azt minden ami valaha is élt vala

 

23. hogy pedig a zsidóknak nem lenne hazájuk – ahogy ti mondjátok

 

24. de valjon meg kell-e ölni és ki kell-e forgatni sírjaikból a hazátlanokat – nem inkább segélni hogy hazára leljenek?

 

25. és nem hazája-e a föld mindannak ami bárhol e földön a földre született?

 

26. és a szétszórtak a kiválasztottak és kirekesztettek nem teremnek-e meg mindenütt a földön mint a fű fa föveny mely mindenütt befedi a földet a vizek között és az ég alatt?

 

27. és Párizs és Budapest és Boglár és Carpentras szülöttjeinek nem mindnyájunknak egyformán szülőföldje-e Budapest vagy Párizs Carpentras vagy Boglár?

 

28. bárhol forgassátok is ki őket a földből – a szülőföldjükből sehogyse forgathatjátok ki őket

 

29. mert az az övék éppúgy mint a tiétek

 

30. és bármi légyen is kinek-kinek az ő anyanyelve – az az ami az ő anyjának nyelvének rendeltetett

 

31. és aki különbséget teszen anyanyelv és anyanyelv között és aki különbséget teszen anya és anya között

 

32. bizony mondom nektek az a saját anyanyelvét és a saját anyját tagadja meg

 

33. mert Az Isten nem a holtac Istene, hanem élőké, ti azért igen tévelgetec (Márk XII 27)

 

[Párizs, 1990. május 14–18.]

 

 

 

Radnóti és Desnos

„Párhuzamos életrajz”
Oly korban éltem én…  …j’ ai vécu dans ces temps
Így szinte szószerint        egyformán kezdte egyik
utolsó versét (lásd még:          „…egyik utolsó versét
e sorral kezdte Ronsard”)           Radnóti [így fonódnak
egybe téren s időn          (s még miken!) át a költők]
ugyanazon szavakkal     persze ha nem tekintjük
a nyelvek különbségét   mitől még vakítóbb lesz
a szavak egyezése         egyszóval szószerint
(ha igaz hogy a szónak      csak a használatában
lesz jelentése s így         azonos jelentése
azonos használatban)    szóval ugyanazokkal
a szavakkal s ugyan      abban az évben az
Iszonyat Nagy Világ     Évében éppen akkor
Apokalipszisünk e negyedik nyarán hol
A láthatár alól már furcsa fény dereng
(ahogy Aragon írta)       ugyanabban az évben
Desnos és Radnóti        Radnóti és Desnos
ugyanabban az évben    s tán ugyanaz napon
(május 19?)       (Radnótinál ez áll)
oly korban éltem én…    j’ai vécu dans ces temps…
(köznapi beszédfoszlány         s égő csipkebokor
agyongyűrt papiros-szó           s villám-varázsige)
nem is csak a szavak           s a szótagok a szótag-
szám is egyforma csak           a mondatrészek rendje
fordul át fonákjára        (hja a nyelv „szelleme”)
„fordul” át mintha csak        fordítanák akárha
egyik a másikat             (másik az egyiket?)
fordítaná le s hozzá     „formahíven” szelídebb
korok szép mezei         s múzsai szorgalmával
fél-alexandrinust         fél-alexandrinusra
halottaikban is          halhatatlan mívesek
s még az igeidő is        a vad igeidő
egyforma mind a ketten       jövőt jelenbe rántva
jelent jövőbe vetve       múlt időbe teszik
még elő éltük
még elő éltük mert már csak múlt idő van
ez ezer éve holtak           tarkónlőtt nyelvtanában
sem emlék sem varázslat    non déchu mais traqué
Abda vagy Terezin        Terezin Abda mindegy
csak a szavuk kiált         miránk kiáltja kelj fel!
s mint egy világfalára    karcolt Menétekel
itt bennünk figyeli          halljuk-e még e mái
világ-tarkólövés          felé irányított
erőltetett menetben

 

 

 

Isten-kísértés

0
1
2
 
2/1
2/2
2/3
2/4
 
3
 
3/1
3/2
3/3
 
3/4
3/5
 
3/6
 
4
 
 
4/1
 
4/2
4/3
4/4
 
5
5/1
 
5/2
 
 
5/3
5/4
 
6
6/1
 
6/2
 
6/3
7
 
7/2
 
7/3
 
7/4
7/5
8
8/1
  
Miért nem hittem?
Mert nem hihettem, hogy mindezt megtehette velünk.
Ha most hinnem kell Benne, csak azért, hogy elmond-
jam Neki, mennyire csalódtam volna, ha hiszek.
Illetve, hogy nem csalódtam, mikor nem hittem.
Vagyis, mikor azt hittem: ha van, csak jobb lehet ennél.
Más szóval: a Jót hittem Róla. Azért nem hittem Benne.
Nem hittem, hogy erre a Rosszra teremtett volna, ha
Ő teremthetett volna.
Ha most mégis hiszek ebben a Létezésben, csak azért,
hogy számon, kérjem ezt a Létezést.
Ha mégis létezik.
(Hitetlenségem ellenére.)
(Hiszen létezésének bizonyára nem az én hitem a
feltétele.)
Ha talán mégis létezhet ebben az istentelenségben.
És Teremtményeit ennyire a maga képére teremtette ez
a Teremtő.
Faragott képet csinált magának, ő, aki megtiltotta
nekünk, hogy faragott képeket csináljunk.
Ha van, és hogyha olyan, amilyen (amilyen lehet),
legalább miért nem valaki másnak a képére teremtett
bennünket?
Hogy aztán mi is, akik a magunk képére teremtettük
Őt, valami más képre teremthettük volna?
Amitől talán Ő is megváltozna.
Talán még meg is válthatta volna magát.
Ahelyett, hogy egy egész Örökkévalóságra ilyen kár-
hozott maradna.
Lehet, hogy még a megváltásra sem áhítozott?
De hát akkor miért teremtett bennünket olyanná, akik
folyvást a megváltásunkra várunk?
Ha nem várnánk folyvást a megváltásunkra – az ő
belénk plántált Szándéka szerint –, ami pedig sosem
jön el, akkor talán jobban tudnánk hinni Benne.
Akkor nem kellene csalódniuk Benne a Benne hívőknek.
Akkor talán nem lehetnének olyan elégedettek Vele a
hitetlenek.
Hátha nem is akarta, hogy higgyünk Benne?
Talán éppen az volt a Teremtő Szándéka, hogy ne
higgyük el, hogy van.
Ki fürkészheti ki a Teremtő kifürkészhetetlen Szándé-
kát?
Quia absurdum? És miért ne hihetnők el azt, ami hihető?
Akkor pedig lehet, hogy Ő van, csak egészen más, mint
amilyennek hittük.
Lehet, hogy van, és ő robbantotta belénk ezt a szaka-
dékot hit és hitetlenség között?
Elhitette velünk, hogy csak hinnünk vagy nem hinnünk
lehet.
Ezt a sivár alternatívát.
Hátha lehetne más is. Se hinni, se nem hinni.
Ha van, talán ezt fogadná legszívesebben:
Hogy ne tudjuk Róla, hogy van-e.

 

 

 

Gondolatok a könyvtáron kívül

Hommage à Vörösmarty

 
…hogy nem fogadták el a Messiást?
de hát a messiást nem is lehet
elfogadni. rá csak várni lehet.
ő a várakozás mint paradigma.
vagyis az időből az ami a
mi részünk, az örök – nem visszatérés
hanem várakozás. vagyis az élet
nyersanyaga. mely egyre nő miközben
mindegyre fogy. különben is az ő
dolguk volt s egyedül csak az övék
hogy elfogadják-e. mint a szerelmes
ha vágya teljesül. de hisz sosem
teljesülhet. mert vágy. lévén maga
a soha-be-nem-teljesülhetőség.
amit elfogadni sosem lehet. csak
beletörődni hogy ez az ami
nem az ami. kinek mi köze hozzá?
(vagy örökké lázadni ellene.)
s hogy megölték? először is nem ők
ölték meg. aztán pedig. s ha megölték?
csak úgy ahogy. képletesen. melyik törzs
nem falja fel a legkülönbjeit?
hogy megszabaduljon terhüktől és/vagy
hogy teljesen bekebelezze őket.
a Deviánst e végső derivánsát
mindennek mi a legszörnyűbb s a legjobb
bennünk. egyébként közülük kerültek
ki az elsők kik vad Pál-fordulásban
befogadták a befogadhatatlant.
az ősgyíkok e Saulus-saurusok.
kik apostoli léptekkel bemérve
kifaragták a tilos faragott
képet magukból. és kettébe törték
újra azt az Egyet kit ők teremtü-
vék. szóval a történelmet le kell
bontani az atomi szintig. az
egyénig. nem is szólva az atom
alattiról. s az egészen elégő
áldozat jonhaiból fejteni
meg indítékait és eredőit.
s akkor megértjük vagy hogyha nem értjük
a nemértésből értjük meg miért nem.
aztán szétszóródtak. szerte. a ketté
tört Egyisten vesztes felével. így
éltek (mint a veszett fejsze nyele)
(mely azért mégse veszett el egészen)
történet nélkül. amely mégiscsak van.
csoda vagy botrány? botrány és csoda.
úgy ahogy lehet. ennek a Világgá
lett Történelemnek megannyi szebbnél
szebb története közt. még az a „végső”
megoldás sem az ő történetük lett.
számon kívül maradtak akkor is
mikor izzó számmá lett a nevük.
a kiválasztottság e hajmeresztő
paradoxonába falazva meg-
szólíthatatlanul. kikről az antik
s a filók és önmaguk egyaránt
nem tudják kicsodák. a Névadók.
kik földnek és egeknek nevet adtak.
föld barmainak. égi madaraknak.
napnak és éjnek. nőnek férfinak.
így lettek megnevezhetetlenek.
akár kimondhatatlan istenük.

 

 

 

Drámatöredék

 

Strófa

Itt mindig „zsidónak” kellett lennie
Néha bevett zsidónak
Másszor megtűrt zsidónak
Olykor nagylelkűen befogadott zsidónak
Ha éppen nem kirekesztett zsidónak
Kivételezett zsidónak
Vagy szemétre szórandó zsidónak
De csakazértis-szeretett zsidónak is
Vagy szégyenlősen-szeretett zsidónak
Irigykedve szeretett zsidónak
Fölényesen szeretett zsidónak
Bűntudattal szeretett zsidónak
Őszinte részvéttel szeretett zsidónak
De őszinte barátsággal szeretett zsidónak is
Időnként még zsidóknak kijáró elismeréssel kitüntetett zsidónak is
Volt hogy kellő mérséklettel megtisztelt zsidónak
(És így tovább és így tovább)
(Aki hallja adja át)
 

Epódosz

Kivéve a gyengébb nem között
Amely sokszor sokkal erősebb mint az erősebb
És persze ott a kapcsolatok is (ha létrejönnek)
Eleve egy másik színpadon játszódnak
A süllyesztőben a Nagyérdemű társadalom látköre alatt
Testtől testig lélektől lélekig
Valahol abban a Paradicsomban
Ahonnét pedig alighogy kivirágzott a Földön
Máris viharosan kiűzettünk
De ahová némi szerencsével dörgés és villám villám és dörgés között
Mégis vissza-visszatalálunk
(Hogy mindig újra meg újra kiűzessünk)
De azok a ritka pillanatok…
 
a két még érintetlen Fa alatt…
 

Antistrófa

És máshol?
Máshol?… Általában csak így vagy úgy – valakinek
Amolyan Jederman-nak vagy Nobody Nemo-nak
Kinek úgy – kinek így – vagy amúgy – Ahogy dukál
S’il vous plait M’sieur vagy Salut Georges
Egynek a Sok közül – sőt itt-ott a Sok között is Egynek
Olykor jobbnak is mint amilyennek hitte magát
Olykor talán még olyannak is amilyen – annak ami
Per definitionem – dehát ez ritkaság
Tudjuk jól – Máshol is
 

Ajánlás

(Herceg nincs is mért panaszkodnom)
(Nem is panaszkodom)
(Csak úgy mondom – ha eddig még sose mondtam)
Vagy így vagy úgy vagy amúgy addig amíg
Az ember akárhol is születik
Az élet általában eltelik

 

 

 

Ezredvégi epigramma

Divertimento

Szentkuthynak

 
a FÖLDnek nevezett szabálytalan gömb alakú test nélküli
 
kozmikus óriásfej ötmilliárd villogó szemében
ma hetvenhétféle új (new! neu! novaja! nouveaux! nova!
 
nueva!) mosópor márkája tükröződött vissza
amelyek mindegyike eddig soha nem látott módon mindenből
 
minden piszkot kimos mint a patyolat
ezzel szemben úgy látszik mindnyájan egyre koszosabb
 
ingben-gatyában rójuk utunkat szerteszét
amiből semmi se távolítja el az egyre tovább terjedő vérfoltokat
 
a folyamatosan ülésező konferenciákon megint
kijelentették hogy minden tőlük telhetőt megtesznek
 
és egyben megint azt is hogy semmi sem telik tőlük
ekképpen a három egyakolból-egyalomból származó népség-
 
katonaság parádés lovagi tornája tovább gyűrűzik
ötmilliárdos nézősereg zsúfolt tribünjeinek szeme láttára
 
méltó záradékául az ezredéves hadijátékok fényes sorának
a hétszer megadóztatott adók valamint pót-pótadók kamatos
 
kamataiból se tudják törleszteni az egyesülő vagy szétváló Államok
egymástól fölvett kölcsöneiket a kamatokkal és kamatos
 
kamatokkal együtt sem pedig azok nélkül
amiből fedezni lehetne a felemelt vagy csökkenő munkabéreket
 
a tungúziai trágyabányákat üzemeltető nyugat-keleti-
kelet-nyugati konzorcium bejelentette hogy
 
addig nem fizeti ki a trágya-vájók munkabérét amíg
azok nem hagyják abba a sztrájkot amit azért kezdeményeztek
 
mert a konzorcium eddig nem fizette ki a munkabéreket
32 évesen sikeresen a sínek közé löktük József Attilát
 
a 39 éves Rimbaud gangrénás lábát térdből sikertelenül
amputáltuk miközben arra kényszerítettük hogy
 
agóniájában akarata ellenére magához vegye a szent áldozatot
35 éves korában tömegsírba dobták – dobtuk – a kis
 
Wolferlt vagyis Wolfgang Amadeust
úgy tetszik az évezredre kijelölt előirányzatokat
 
maradéktalanul és közmegelégedésre telsőttúlteljesítettük
a még hátralevő potom hét esztendőt tehát teljes lelki
 
nyugalomban szentelhetjük a fergeteges mulatozásnak
zene! indulhat a divertimento

 

 

 

Politika

Kor-dal
 
Peiszisztratosztól mentesen
Törvényünk egyenlőiként
Eunuchot vagy gazfickót
Választunk fölibénk.
(Ezra Pound – 1920)
(Kappanyos András fordítása)
 
Rémlik hogy már ötven éve
Ilyen címmel (ámmal-ímmel)
Írtam verset (máris élve)
S most e vers is arra rímel
Mintha barlangfalra – írtam
Naív magdalén hitemmel
Hogy az írással kiirtsam
(Mi másért is ír az ember
Ötven vagy húszezer éve?)
Mért ír mért rajzol az ember?
Hogyha kell – szívét kitépve?
S ha nem is – foggal-körömmel?
Ha írtam – hiába írtam
Kik vésték – hiába vésték
Hiszen mindazóta itt van
Ez az eredendő vétség
Hogy tanuljuk és tanítsuk
Tízezredéveken át is
Örökünk Ő Ha nem is sub
specie aeternitatis
*
Ez a Szfinksz örök talánya
(Van-e aki választ ad rá?)
„Aki nem tudja csinálja
S nem csinálja aki tudná” –
Mi az? – Ne kutasd királyi
Önváddal Ne lóss ne fuss
Szemedet se kell kivájni
Vak vagy úgyis Oidipusz

 

 

 

Zsoltár férfihangra

Töredelem nélkül bevallom Uram
(vagy akár töredelmesen)
(bár még sohasem kérdeztél)
olykor velem is megesett
hogy olyasmire vágytam amim nem volt
(bár még többször arra
hogy az se legyen amim van)
tóparti tanyára
(netán tengerpartira is)
könnyedebb lélekre
és könnyedebb kezekre
cifrább öltözetekre
(tükör-ábrándos hiúsággal)
cápafejű macskaléptű új kocsira
mindig újabb és még újabb könyvekre
(bár még többször arra
hogy a meglévők is elhagyjanak)
mindenre amiről csak azt hittem hogy kellene nekem
(bár tudtam hogy nem is igazán kellene)
Töredelmesen
(vagy töredelem nélkül)
bevallom Uram
hogy olykor még irigyeltem is azokat
akiknek több jutott
(bár még többször azokat irigyeltem
akik a kevesebbel is beérték
vagy akár csak kénytelenek voltak
beérni vele)
Most
az emberélet útjának felét elhagyva rég
imé látod
(hiszen azt mondják mindent látsz Uram)
itt állok
és semmim sem maradt
még tető sincs a fejem fölött
(amely a tulajdon biztonságával ámítana)
csak egy bérelt szobám
(hogy jótékonyan mindig figyelmeztessen
egyre ideiglenesebb ittlétem ideiglenességére)
csak egy szobám
amelyben semmi sem enyém
csak egy szobám
készülő munkáim kemény ülőhelyével
és szorongásaim szöges ágyával
kényelmetlenül bebútorozva
Töredelem nélkül
(vagy töredelmesen)
bevallom neked Uram (csak Neked)
(bár tudom hogy nem érdekel)
talán éppen ez volt amire vágytam
 

1977/3/9

 

 

 

Epigramma

Soggetivo ma non troppo
A medencét mindennap átuszod.
Élvezed itt egyenlő státuszod.
A Sheraton elsőrendű hotel,
otthont játszik a vendégeivel.
S aki itt a Sheratonban lakik
az bizonyára otthon is – lakik.
Mint az bízvást rólad is tartatik.
Édes titkod csupán benned lakik:
ti. hogy te nem laksz – csak itt.
Berendezkedsz, akár a többiek,
mint otthon, bárha átmenetileg.
Ha egyenlőséged (mint általában)
csupán az egyenlőség látszatában
merül is ki – ám a látszat s a lényeg
igen dialektikus minőségek
s csak vendég-lét minden ittléted Ittlent,
bármily házat sikerül bekerítned.
Így okoskodsz – s nem is oktalanul.
Csak mikor majd ki-ki hazavonul,
hogy vendégül saját magát fogadná,
csak otthon válsz megint otthontalanná.
 

Szöul, 1988. a Nemzetközi PEN Club kongresszusán

 

 

 

Jövendő emléktáblájára írandó

Albérletek világrekordere
(harminchatot vallott valaha be,
persze, ahogy illik, versben) –, Apám
holtában egész utcát birtokol ma,
és emléktábla van a ház falán,
hol bérleménye volt két-szoba-konyha
(I. em. 3., udvari)
(bérét ritkán egyenlítette ki);
egy másik ház fala is hirdeti,
hogy egykor abban „élt és alkotott”
(ennyi késő áldás az „átkozott”
költőnek is kijár – ha már halott);
az „elborult, viharos homlok”-ot
a Sétányon (bronzba öntve) szelíd
lombok árnyai szelídítgetik
e Városban, hol fia – nem lakik.
Csak nézed itt-ott, erre-arra járva,
a házfalakat, miken majd a tábla
a te neved is óaranyba metszi,
melyet most egy ajtóra se tehetsz ki.

 

 

 

Mennyit? minek?

Ki ennyit ki annyit engedélyezne
(Letagadnom – mint gazdagok az adóból)
A nagylelkű jó- vagy rosszakarók
De én semennyit sem akarok
Tudom csak a számok számítanak
A lény a számok örvényében forog
Letagadjam az életem?
Kapok helyébe másikat?
Hacsak nem egy léha isten álma
Az élet hanem valós téridős esemény
Az lesz ami volt és az volt ami lett
(Talán ha hinni tudnék
De azt sem hiszem el amit tudok
És azt sem tudom amit nem hiszek)

 

 

 

Időzavar – zavart idő

Nekem minden jelen emlék
alighogy lett máris nemlét
S mint borostyánba szorult
úgy él jövőben a múlt
Ez a hullám az a hullám
jelen? jövő? vagy a múlt tán?
Élünk-halunk az időben
csak egyiket se „időben”

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]