Részletek egy megírhatatlan versesregényből
| Már az Első is maga volt a képte- |
|
Lenség, önnön merő cáfolata, |
| Hát még ez X-edik Ének… De létre |
|
Úgy jött, akár maga a Lét, aka- |
| Ratom s jobb belátásom ellenére – |
|
S nem mindig ez-e az írás maga? |
| Nem az, ami – csak annak (égi?) mása: |
| Önnön tagadásának tagadása. |
|
| Bízzuk a biztost a bizonytalanra. |
|
A nyelv váratlan ajándékai |
| Nagylelkűn hullanak, akár a manna, |
|
Nem kell más, csak a szádat tátani: |
| A rím fölfedi azt, amit takarna |
|
(S ha kell, a fölfedettet elfödi); |
| S az akrosztikon meg az anagramma, |
| Mely Villon titkát rejti* – és kiadja: |
|
| Kijöttek öt százados reskontói, |
|
Elárulva a szép Catherine Vausalles-t – |
| E századnak… De hagyjuk ezt az ósdi |
|
Módszert, nem dívnak már a rég csodált |
| Tudós költészet machinációi, |
|
Ma (nálunk) nem csípik a clus trobart.*
|
| A vers csak akkor tetszik, ha közért- |
| Hető. S bár az olvasó a Közért |
|
| Szabadpolcain már kedvére választ |
|
Kenyeret, WC-papírt, fogkefét, |
| Ha aisthesisben* is önkiszolgál, azt |
|
Nem kedveli az elméletiség: |
| A költő tartson csak bő áru-választ, |
|
De kérdéseit föl mások tegyék. |
| Csak egy értelme legyen (vagy ha egy se), |
| Úgy jó a beste dalnok verse-berse. |
|
| Különben majd még belemagyaráznak |
|
Ezt-azt a fránya (nyájas) olvasók, |
| Képesek és még nem azon vitáznak, |
|
Hogy mit „akart” vele (az oktatók |
| Szerint) a költő „mondani” – gyalázat! |
|
Netán azt fürkészik: mit mondhatott?
|
| Mit mondott? – amiről tán nem tud ő se, |
| Csak az olvasó, a valódi hőse. |
|
| Én is, hogy mit akartam mondani? |
|
Tán épp azt, hogy nem mondani akartam: |
| Másvalamit, valami mást, ami |
|
A mondás küszöbe fölött s alatt van; |
| A láthatatlan akar látszani |
|
Általa, anyag az antianyagban, |
| Lámcsak, megint a tartalom s a forma, |
| E róka-fogta-csuka-csuka-fogta- |
|
| Róka, amely sosem ereszti egymást. |
|
Szimmetria és disszimmetria |
| (Világ törvényének hol azt, hol ezt lásd, |
|
Tanítja fizika s esztétika), |
| S még könnyedén mondhatnánk róla egy s mást, |
|
Sellő, kentaur, fából vaskarika… |
| Hibás kör, melyben egyre kergetőzöm, |
| Hogy megtaláljam valahára – hősöm |
|
| (Aki sehol önmagát sem találja, |
|
Se személyije, se munkahelye, |
| Nemhogy hétvégi, hétközi tanyája, |
|
Nemhogy ingatlana, ingója se, |
| Biztos úr, legjobb lesz, ha sittre vágja |
|
E kéteset, eljárást ellene |
| Magam kérek – legalább megmenekszem |
| Attól, hogy versben kelljen megkeresnem): |
|
| Jogalany, aki minden jog híján van, |
|
Illetőség nélküli illető, |
| A folyamatos nemlét státusában |
|
Mégiscsak létezőként létező – |
| Vagy pontosabban hogy definiáljam? |
|
Tükör? típus? ihletett? ihlető? |
| Merő általánosság s különösség. |
| Hős, aki keresi a maga hősét. |
|
| (Mi legyen hát a neve? Nemtudomky.
|
|
[De visszaélni ezzel sem fogok.] |
| Legyen csak Bárki… Ez, Az… Humpty-Dumpty… |
|
[Minden név nyakunkba vetett hurok.] |
| Vagy mint… a névtelen, eleve-Senki |
|
Ifjú társam, ki névtelen bukott |
| A sírba, s egyetlen könyve fölé jó- |
| Előre ezt írta: Nobody Nemo.) |
|
| Azt se tudni, farmer, frakk, tóga, mente |
|
Lenne, ha viselné, amit visel, |
| Gyökértelenség kósza meztelenje, |
|
Még annyi sincs róla jegyezve fel, |
| Hogy „egy napon bekukkant Debrecenbe”, |
|
Nincs mögötte epikai hitel, |
| Nem igazolja néphit, mese, míthosz, |
| Csak önmagából hozza azt, amit – hoz. |
|
| De keresetlenül is, mégis ott áll, |
|
Hol mindig is állt minden hősi ős, |
| A kikerülhetetlen hármasútnál, |
|
Melyet vasorrú bába őriz és |
| Aranyalmafa, s még mi? – mit tudom már? |
|
Ami csak a mesékből ismerős, |
| De amit önmagunkban megtalálunk, |
| Épp, ha a mesét magunkról lehántjuk. |
|
| S a választás néki éppoly nehéz az |
|
Utak közt, mint a hősök közt nekem. |
| Nem hármas út – nyüzsög, akár a méhkas, |
|
Utak rajától az a tájelem, |
| Hol indulnia kell – maga felé, s a |
|
Sorsa felé, mely, hogyha meglelem, |
| Enyém is lesz, s így egyesülve ketten, |
| Létrejön valami, ami – egyetlen. |
|
| A tények szerint tévedett Adorno, |
|
Mert hisz, csodák csodája, lehetett
|
| A máglyákon torlódó szörnyű pornó, |
|
A csont-group-sexben égő tetemek |
| Világra- (vagy azon is túlra-) szóló |
|
Botránya után írni verseket, |
| S valónak venni a Kilencedik
|
| Fülünkbemászó hiedelmeit. |
|
| De hátha most ők tévednek, a tények? |
|
(Hisz a tények ténye is relatív.) |
| S pusztán csak költöttek a költemények, |
|
S egy sem valódi, csupán művi mív. |
| S minden neo- és poszt-neo-kísérlet |
|
Ellenére sem tud az ész s a szív |
| (Mi más?) új műfajjal felelni a |
|
| Totális után már szupertotális |
|
Háború (melynek -sége oly kerek, |
| Mint a földé), s immár interstelláris |
|
Támadó (s védő?) fegyverrendszerek, |
| Közben meg, mintegy intermediális |
|
Módon, koholt rímek s koholt perek, |
| Végül: nem szorítkozva fajra, népre, |
| A genocídium nembeliesítése.*
|
|
| S a „régi” műfajok? Mind virulandók |
|
Azok is korunk dús kertjeiben: |
| Orgyilkosság? ilyen s olyan kommandók |
|
Vállalják büszkén szárazon, vízen, |
| S persze légben, s – ó túlélő halandók! – |
|
Megint szent háborút hirdetni sem |
| „Kétségbe’sett kacaj” – annyi galádul |
| Felszentelt háború gyalázatán túl. |
|
| Hősömnek (ha volna – és lenni nem rest, |
|
Miként jómagam sem) ezt kellene, |
|
Mindezt, ahogy elő van írva, megtest- |
|
Esíteni, hogy hősnek megfele- |
| Lően feleljen ez egyetemes teszt
|
|
Kifogyhatatlan kérdéseire, |
| S tényleg, megírhatóan, az lehessen: |
| Versem hőse, hősöm verse: a versem. |
|
| Mely mégis van. Bár kifullad ez ének |
|
Már, s még most is hiába keresem |
| Jogát s értelmét kétes lételének, |
|
Mely, amíg nincs, az én kísérletem |
| Csupán, belémjáró makacs kísértet, |
|
Ki testtelenül mindig megjelen, |
| De azt súgja, hogy a való s a költött |
| Mégis együtt ölt testet benne… |
|
|
|
|