Négy vers
À la manière de Takács Zsuzsa
| Ezt a formát is kipróbálom. Jóvátételül. |
| Nem Így írtok ti. Inkább: így is írok én. |
| Vagy így is írhatnék. Azért is mert oly |
|
| idegen tőlem. S mert oly rokon. Mint minden idegen. |
| S mert egyszer azt kérdeztem egy ifjú költő- |
| nőtől: miért olyan levertek a versei? Mikor |
|
| igazán semmi oka rá (?). Az ember már nem |
| fiatalon is ilyen suta tud lenni. Pedig |
| egyszer ő maga is volt fiatal költő. S akkor |
|
| vajon mit szólt volna egy ilyen kérdéshez? |
| Igaz, mit is szólt? Hiszen majdnem ugyanez |
| hangzott el – neki szánva – egy másik, régi kávéházban. |
|
| Kipróbálja ezt a formát is. Látszólag |
| nagyon egyszerű. Túlságosan. Aztán kiderül. |
| Se rím, se betartandó sorhossz. Csak |
|
| valami immaginárius lépték. Csupa |
| primér kijelentés. Egymás után. De |
| közben szakadékok, alagutak. Utalások |
|
| amik – másoknak – nem utalnak semmire. |
| Fölényes távoltartás és esendő testközelség. |
| Nagyon női. Egyszerre vetkőzés előtt és után. |
|
| Szóval, ha akkor éjszaka magánál tartja és |
| nem kíséri haza ijedten a fagyos utcák során |
| gyalog. Akkor talán. De hazakísérte. |
|
| Kezem a térdén. Ez is egy mozzanat |
| a világtörténelemből. Bár az ilyet |
| csak az irodalom tartja számon. (Hiszen |
|
| erre való.) Úgy banális, hogy közben egyetlen |
| és egyszeri. Kordfarmer, lopva, asztal alatt. |
| Még sosem fordult elő – és így nem is fog |
|
| többé soha. Mint Brutus tőre Caesar |
| hasában. Vagy a kihaló cezarosaurus |
| roggyanó lépte a mocsárban. Persze ezzel |
|
| a mozzanattal sok minden összefügg. Az élet |
| egyetemes concettója. S az élet mindenkire |
| külön kiszabott egyedi véletlene. |
|
| Nem kell félnie attól hogy belészeretek. |
| Hiszen annál magam is jobban félek ettől, |
| semhogy belészerethessek. Lehet |
|
| hogy kellek neki de bizonyos hogy nem én
|
| vagyok az aki kell. Csak kellenék – ha. |
| És ugyanígy vagyok vele én is. Csak |
|
|
annak kellene aki már nem én vagyok |
| és csak annyira kell amennyire még |
| az vagyok aki vagyok. Hiszen az is |
|
| vagyok aki voltam. Nem, attól nem kell |
| félnie hogy belészeretek. Így hát marad |
| a vers. Az szerethet. Azt szeretheti. |
|
| Az most is az ami volt. És ami lesz. |
| Kezem a térdén. Talán beljebb, a térde közt. |
|
|
|