Ronsard platonizál
Sorsom bárhová is hurcolja sorsát |
(most épp Barcelonában landolok), |
csak a te varázsgömbödben forog, |
mindig te vagy a meditációs tárgy. |
|
Olyan vagy mint egy nyomasztó adósság – |
bár hitelező érte nem kopog, |
csak saját magam adósa vagyok: |
szegény-gazdag magam-nélküli Ronsard. |
|
S hogy te ki vagy? Nem tudja senki; én se. |
Barlangfalamon árnyék jelenése, |
mely hátam mögé rejti lényegét. |
|
Folytonos ittnemléteddel beteltem. |
Elérted azt, hogy már nem is szerelmem, |
csak szerelmes verseim tárgya légy. |
|
|
|