Sextina-kettős

Már nem temető volt Csak Temetődomb Fűbe süppedt fejfák a fák alatt Keze először járt két verdeső comb Között Ahogy a semmiből előront A gömbvillámpattintott pillanat S ujján száradt szivárványló maszat   (A versírók ma rühellik a verset   [Isten tudja akkor mért verset írnak]   A sornak befellegzett – furcsa szerzet –   Lassan nem marad belőlük csak írmag   Bújtatják mint szándékát a szatír vagy   Mint kétlábúak lábuk közt a szexet) Ablakon át rájuk bukott a holdfény S egymásra ők Egymás alatt felett ők A csillagok közt csillagként kerengők Míg úgy csillogott mint az égre feljött Holdvilágban a tó tükrén a holdfény Tükrös hasán az énből kicsordult én   (Bújtatják mint női blúzon az öltést   Mint nadrágok sliccén cipzárt vagy gombot   Mint gyilkos a szúrt sebbe beletört kést   Mint pénzmosók piszkos titkát a bankok   Mint barlang bejáratát a vakondok   Úgy is mondhatjuk Mint költők a költést) Ádám-Évaként vacogva futottak Úgy is nem is mint a kitaszítottak A nyílt utcán kezük összefonódva Gyötrött szemérmükön Masaccio-módra Végül is a vetetlen ágyra rogytak Paradicsomból a Paradicsomba   (Mint akik az üldözöttet bújtatják   S mint ugyanő majd volt szállásadóját   Mint Éva rejté Úr elől az almát   Mint Nagymenedzser az áfás adóját   Mint dunnák közé kiscsaja machóját   Mint cica – dolgavégeztével – almát) Idegen neveddel volt tele szája Formázta ajka és becézte nyelve Harapva tépve kilökve lenyelve Suttogva és sikoltva és kiáltva Ahogy szüzességét neked kinálta Mint áldozati húst oltárra vetve   (Mire felfognád a jelen csak emlék   S ha át nem lényegülne a jövőbe   A múlt – sosem lehetne múlt belőle   Így válik mindig-új létté a nemlét   Így költözik a semmi az időbe   Így foszlik nemlettséggé a jelenség) Ahogy kinyílt – kékszilva magvaválva – Szája előtt a húsgyümölcs-tekervény Nem volt többé oly Ariadne-szála Mely a labirintusból kivezetvén A jó útra vitte volna Magába Csuklott mint egy megfejthetetlen rejtvény   (Én vállaltam hogy vállalom e sorra   Sort e feledés szülte újdon-újat   Ahogy borongva egymáshoz simulnak   S egy a mást messziről is átkarolja   Mint közös görcsbe rándulnak az ujjak   Ha férfiméretet vesz női forma) A hús a hús a minden húsok útján Csapong s téblábol mind ami nem is lett Telítés-ürítés üreg és nyúlvány Egyetemes Elve dicséri Istent Ahogy Seint a Zeittel összekutyulván Teremtüvé ezt a Semmit a Mindent (A történelem nem az ami történt Sejtelme sincs miről azt hiszi tudja Csak ami a millió magába tört lényt Idegsejtjei zárványába csukja [Ahogy beletörik tövis az ujjba] Kiválthatatlan kínként vagy gyönyörként) Tornada vagy Nyúlvány Hozsánna néktek és megint hozsánna Sárkánygyíkok Patások és Petések Ámor és Éva Vének és Zsuzsánna