A sintrai úton
| Már előre elhatároztam hogy ha majd |
| ráfordulok a sintrai útra |
| ráfordulok a sintrai útra |
– lehet-e |
| bocsánattalanabb bűne a költőnek mint hogy |
| már előre elhatározza az elhatározhatatlant |
| ráfordulok a sintrai útra (hiszen minden valószínűség szerint |
| – ha van egyáltalán az életben valami való-színű – rá fogok |
| fordulni mivel oda vagyok meghíva nemsokára indulok) |
| ha majd ráfordulok a sintrai útra – bár nem is egy Chevroleten |
| talán valami minibuszon a többi meghívottal együtt vagy |
| taxin – mindenesetre egyiket se én fogom vezetni így |
| hát nem is beszélhetek a volán mellől –
|
| hát nem is beszélhetek a volán mellől – |
hogy ha majd |
| a sintrai úton haladok robogva vagy araszolva |
| Lisszabon felől Sintra felé |
| versbe fogok kezdeni az útról hódolatul Pessoának |
| a sintrai úton vagy egy álombeli úton vagy az élet útján |
| az útról amely mindig odisszea és mindig damaszkuszi és |
| – Pessoa óta – sintrai út is – |
| megtalálom-e az útszéli viskót és a fiatal lányt |
| aki a konyhaablakból oly irigykedve néz utánam |
| vajon lesz-e damaszkuszi utam ez a sintrai út |
| feltámad-e mint mindig (bennem is) a szellem túlzott
|
|
szorongása minden semmiségért a minden utak mindig kikerülhetetlen |
| kérdése – míg zokogok a sintrai úton |
| a sintrai úton Sintrához egyre közelebb |
| egyre közelebb érek-e magamhoz |
| vagy magamtól egyre távolabb |
|
|