Két szöveg – egy kottára

 
Ad Notam: Bach:
D-dúr gordonka szólószvit
(Pablo Casals)
 

1

Bármelyik pillanatban
 
 itthagyhatom magam
anélkül hogy észrévenném
 
 elmehetek magam mellett
az ádventi ködben
 
 az eljövetel derengésében
mint aki sohase jött
 
 s így nem lehet távozó sem
elmehetek magam mellett
 
 anélkül hogy észrevenném
ahogy elmentem annyi éven át
 
 e zene mellett
amely nem is zene és el
 
 se suhant mellettem annyi éven át
vagy talán mindig itt volt a közelemben
 
 csak én nem voltam hozzá közel
vagy épp a közelembe se került
 
 hiszen sohase kerestem
azt se tudtam hogy létezik
 
 ez az egyhúronmotozás
mintha valaki félne hozzáérni
 
 mint egy tűzpróba előtt
ez a barokk minimal art
 
 ez a véghetetlen egyhúronpendülés
amin át egyszerre kihallani
 
 a csendből a csendet
 

2

 
 bármelyik pillanatban
itthagyhatom magam
 
 anélkül hogy észrevenném
elmehetek magam mellett
 
 éppúgy mint bárki idegen
a novemberi ködben
 
 az ádvent gomolygásában
elmehetek
 
 az eljövetelben
mint aki el se jött
 
 mint aki itt se volt
hány hosszú éven át
 
 nem jutottam a közelébe
nem jutott a közelembe
 
 ez a végeérhetetlen neszezés
ez a megunhatatlan unalom
 
 az örökkévalóság unalma
ez az egyhúronpendülés
 
 (ki se merem mondani, mivel)
hallhatom-e még egyszer
 
 ezt a hallható
csendet a csendben
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]