„Portré vagy Dulcinea”

sokáig követtem. hozzáláncolva mint egy vontatott kocsi. aztán leszakadtam róla. hagytam. hadd tűnjön el a sűrűben. amiből vétetett s amibe visszatér. az utca számtalan lába között. lehet egy térdhajlatot megszólítani? eltűnt. de visszatért. valamely elrendelésből. hihettem volna. ha netán hiszek valamely elrendelésben. de nem. lehet-e a véletlen törvényszerű amikor a törvény véletlenszerű? például ez. hogy lehetséges millió közt egy ilyen térdhajlatot megteremteni? „tudja a teremtő”? ő a legkevésbé. ha tudná sose teremtene mást. csak ilyen térdhajlatot. milliót. a teremtés? kontár. csupa szerencse ha olykor legjobb formáját kifutja. azt is részlegesen. egy térdhajlatban. vagy egy tekintetben. olykor. a kettő együtt? s hozzá a többi? nem jön össze. visszatért. s megint eltűnt. magába visszafordulva. önmagával szemközt. itt volt és nem volt itt. nem volt itt és itt volt. akár ama Baudelaire-i tekintet. ott van-e valahol? az „örök időn”? a világ grafikonján meghatározható helyen? van-e „valahol”?