Ronsard új szonettjei
Az új Heléna számára
| Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
| S ki tudja tán atomlámpa fényében ül |
| S keze közt biztosan nem rokka penderül |
| Vajon majd bánja-e – nem is azt a „szerelmet” |
|
| S nem azt a „megvetést” – hisz tudjuk nem vetett meg |
| S enyém leende ha csak afféle körül- |
| Mények közt is ahogy az annak sikerül |
| Ki magából nem ad mást csak a nemiszervet |
|
| Vajon majd bánja-e – nem amit nem adott |
| Hanem amit kapott de el nem fogadott |
| Én már a föld alatt leszek földhöz hasonló |
|
| De belőlem fakad majd akkor is a Vágy |
| Rózsája miben Önt verssé tükrözte Ronsard
|
| S amiben Ön sosem ismerte föl magát |
|
|
| Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
| Nem tudom hol s mi lesz és ki tudja milyen |
| Számláján gyűlik-e a dollár márka jen |
| Vagy olcsón szórja szét mit olcsón osztva szerzett |
|
| Úgy érzi érdemes volt így tépni a percet |
| Ronsard-t s Horatiust idézve – tévesen |
| Miközben tudja jól hogy nem rózsát terem |
| Magának csak tövist csalánt csömört keservet |
|
| Ingyen se higgye hogy ifjúságát irigylem |
| Hisz az nekem talált kincsesszigeti kincsem |
| Bronzfibula szeme selyemsár haj alatt |
|
| És az lesz akkor is ha majd a földbe vetnek |
| S belőlem s Önből is más semmi sem marad |
| Se rózsa se tövis – csak ezek a szonettek |
|
|
| A szonettek ezek az „ércnél maradóbbak” |
| De maradóbb-e még merő húsnál az érc |
| És az ércnél a vers hisz feslik mint a férc |
| S már nem kecsegteti a költőt se a holnap |
|
| Mi kecsegtesse hát Önt Kósza Kis Lidérc |
| Akinek működő tőkét csak teste hozhat |
| S bár tudja mi a rossz nem tudja mi a rosszabb |
| Mi tartsa vissza? félsz? törvény? hit? eszme? AIDS? |
|
| Milyen legyen? Tisztességes? Miért legyen? |
| Mi győzze meg: miért ne tisztességtelen? |
| Már őrlőbb férgeink is vannak mint a tetvek |
|
| Egymást faló nyüvek: szonettek s poszt-szonettek |
| S csak akkor tudja meg tán mi a szerelem
|
| Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
|
|
|
|