Őszi levél – A.-nak
| Hát ez a feladat. Ki tűzte ki? |
| Az alany vagy a tárgy? Ő-e vagy Én-e? |
| Az én sorsom? Az ő sorsnélkülisége? |
| Állandó szökésem az igazi |
|
| feladattól? Véletlen töredéke |
| egy percnek elég megállítani |
| hullásában ezt az egyedüli |
| részét az egésznek? Szóval: a séta |
|
| a fák alatt. Aztán a heverészet, |
| melyben a rész egyszerre csak egész lett: |
| Egy – milliókból. Milliók az egyben. |
|
| Barna, eres, ötujjú falevél. |
| Felvettem. Mit kezdjek vele? Elejtem. |
| Fújja lábad elé a rím. (A szél.) |
|
|
|