Egy este

nem nem a lelkiismeret          vala- mi más          alig tudom magam az ágyra feszíteni          mintha kínpadra vágyva mint varsa le-föl vergődő hala egyetlen nagy háló az éjszaka nem bűnbánat          nem is a hiánya a nap tűzpróbáját ki ma sem állva kezembe-égett izzó szén a ma ma sem          ma is          mais ez a masem ma is megint innen a limesen nem magamnál tovább          még magamig sem megloptak magamtól is          mi lopott meg? ma is?          ma sem az voltam ami lettem ma is dolgomvégezetlen halok meg