Képzelt emlék

Világlik nekünk a hajnali hold, kékítőbe oldja az éjsötétet: klasszikus tája s perce a szökésnek. EL! EL!* Away! mint Shelley írta volt. Robog a kocsi, ábrándja miértet s hovát nem kérdez: cikázó kobold. Ahogy az úton két szín egybefolyt, a véletlen olyan akár a végzet. Nem játszhat egyszer a játék komolyt? Cél nincs, csak szél, csak út, csak messziségek. Irány: a sose-lesz, a sose-volt. Képzelt úton a képzelt szökevények. S mikor a hold sugára odatéved, ajkad felcsillan, mint egy kicsi hold.