Budapest, 1956. karácsony

Kő-torlaszok között, széttiport hó sarában kapkodjuk, ami van, német húst, dán tejet, egymást szídjuk, ha már mást szídni nem lehet, senki se tudja, hol, mikor és hányadán van: Európa közepén? vagy Hátsó-Indiában? Eszünk, alszunk, iszunk, akinek van, meleg ágyba is bújhatik, amellé, kit szeret, s éjes éjszaka van már esténél korábban. Egy város tíz után szobája ablakából úgy bámulja merő szemmel a holdvilág ezüst gyertyáival díszített éjszakát – mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól, a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.