Mikor Csen Pan-Tin a sárga krizantémokat festette

…Új papírt tesz faragott asztalára, két jáspis-nehezékkel kifeszíti, kis hattyúnyakú, kényes bronzkanállal csepp vizet enged festékeire, s a nádecset nyomán máris kibomlik két hirtelen sarjadt sárga krizantém, zöld levélen mélyebb-zöld erezet s a tövek alján egy-egy rózsaszín folt. Ez a kéz nem kapkod a semmiségbe új s új formáért szédült izgalommal, ujjai hegyén tán évezred óta készen áll a megragadott világ, s oly egyszerűen esik meg előttem a teremtés mindennapos csodája, akár egy könnyű, hanyag étkezés. Egy órával ezelőtt semmi sem volt, csak a papír, e nyugtalan fehérség, s most itt a szirmok nagy sárga nyugalma, valami sosem-volt s örökre-termett. Üveggel egyenesre vágja, ráüt kétoldalt egy elefántcsont-pecsétet. Aztán banánt eszünk, jázmin-teával, s ránkszáll a hirtelen keleti alkony. [1956. október–november, Kína]