Modigliani

Míg Európán átcsap a kénköves láng s a vér örvénylik, mint a vízözön, s az embert ölik és az ember öl, s a halál mindent feketére fest át, ő, mint ki a vak istenek helyett lát, mint egy világnyi lázas anyaöl, egész népet teremt a semmiből: a szép fűszeresnét, a kis tejeslányt, festőt, jegyzőt és parasztgyereket, mély férfi-szemet s mélyebb női testet, minthacsak, új Noéként, fékevesztett, maga-pusztító mámorban, neki kéne az egész emberi nemet a végpusztulásból kimenteni.