Önarckép

Jól tudom, ahogy ki-ki önmagát látja, csak ferde, torzított tükörkép, olykor nemesebb-ívű, néha görbébb a valódinál: mindenképp fonák. Látjátok, ilyen vagyok. Mielőtt még ajkam kiejtené egyik szavát, alatta már a másik tűnik át, sosem azt mondhatom, amit szeretnék. Nem egy tükörben, tükrök szembenálló során látom magam sokszorozón örökkétig. S elvarázsolt varázsló, szemem minél jobban magamba mélyül, hókusz-pókusz és csinált csoda nélkül, annál inkább másokká változom.