Derkovits
| Sehol se volt a lélek ily szegett, |
| sehol egy teli kirakat csodásabb: |
| sehol se mérték ily drágán a vásznat, |
| sehol ily olcsón a festészetet. |
|
| Sehol se volt a hideg ily hideg, |
| sehol a tüdő a vésznek kitártabb, |
| itt megnyúltak az arcok, mint az árnyak, |
| és megkeményedtek, mint a kövek. |
|
| Látom őt, amint nehezen, köhögve |
| kaptat fel a harmadik emeletre. |
| A lavórban priznic. Az ágy vetetlen. |
|
| S a sötét szobában váratlanul |
| kő-homlokához egy lágy arc simul, |
| s kigyúl a szép emberi kép: „Mi ketten”.
|
|
|
|