Leonardo

Sírból lopta ki a holttesteket, ágyban lepte meg a szeretkezőket. Részvét? undor? – nem lehetett erősebb; papok bosszúja? – nem félelmesebb, ha istene szólalt, az Ismeret, vissza nem riaszthatta semmi szörnytett. Ha tetszik, még ma is szentségtörőnek s nemi tévelygőnek nevezheted. Művész volt? vagy tudós? Mért kérded? Ember, aki gyümölcs és virág egymaga. Bonckéssel festett és boncolt ecsettel. S együtt virít örökzöld műve ágán az emberre ráálmodott madárszárny s a női mosoly titkos mértana.