Két Carpaccio-reprodukció
„Az Ararát-hegy tízezer megfeszítettje”
| Hogy miért épp ezek a lovasok? |
| S miért nem inkább…? Rá van írva: (részlet)
|
| és bennük tündököl fel a festészet, |
| a szín-robbanássá alakitott |
|
| nap-energia. Nyíltan szembenéznek |
| a hóhérok. Turbán és arc ragyog. |
| S a lovak. Sörények és tomporok. |
| Mintha a festő feléje se nézett |
|
| volna képe nagyobb, felső felének |
| (amit most itt én is eltakarok). |
| S hol, mint monochrom statisztéria, |
|
| Szín- s névtelen a fákra kiszögezve, |
| szerteszét himbálózva lóg az – A- |
| rarát-hegy tízezer megfeszítettje. |
|
|
„Szent Orsolya mártíromsága” Részlet: A Hunok királya lenyilazza a szentet
| Mi ez? A festő eltévelyedése? |
| Vagy a festészeté? Ez a gyönyör, |
| mely perverz módon épp ott tündököl, |
| ahol elundorodva abba kéne |
|
| hagynia, szökve a festés elől, |
| s rázuhanni eldobott ecsetére? |
| De nem. A hóhér pompás fenekére |
| a pompás nadrág pompásan feszül, |
|
| akár manapság az igazi blue-jeans.
|
| A festő szemében szikrányi bú sincs, |
| míg biztos kézzel rátalál az átvitt |
|
| értelmű legkecsesebb mozdulatra, |
| mellyel elegáns hőse lenyilazza |
| közvetlen közelből a szűzi mártírt. |
|
|
|
|