Infantilis rapszódia

szeretnék megifjodni saját fiammá visszakorosodni önnemzéssel magamat újranemzeni megfiadzani akkor talán még enyém is lehetne a szépséges Isabelle Adjani meg Jutka Panna Zsuzska Lenke a Miramarén Mira Mari Mallorcán a kis Majorka Floridában Ida Flóra Christiániában Christina (Fordhondával robognék érte a fjordra) Trinidadban (ha van még) a Kiss Tina a Malvinákon az egyik Malvina Île de Pâques-on Pák Ila az Iravadi partján Vadi Ira A Titicaca-tónál Titika Katica Veracruzban Cortez Veronika Ámerikában (persze) Ámer Ika Costa Ricában Koszta Erika Mauritániában – nincs is vita – a törökből lett Maori Rita de hát nemcsak szerelemmel szellemmel is él az ember felvennének az egyetemre létem létszámfölötti nem lenne félsertés helyett tehátlan könyvek alatt nyögne a vállam megtanulnék negyven nyelven hogy a többit elfeledjem Moebius-szalagra írnék hogy az ékírással írt ék színéről megint színére visszájáról visszájára fordulván senki se értse és magát bele ne ártsa senki profán pillantása pénzt se kéne még keresnem ihletre költeni testem- lelkem utolsó fillérig tanulnék még ezer évig megtanulnám amit tudok s elfeledném amit nem tudok lefúrnék a vers közepéig de egyet se írnék végig nem érdekelne a világ demofasisztokráciák csak a verstan és a nyelvtan csak az élvtan és az elvtan a jelentan és a múlttan kár hogy eddig nem tanultam nem kellene mindenestül modernnek lennem testestül lehetnék még prae-modern is vagy ha tetszik posztmodern is járna dekonstrukcióra gondolatom kis rugója mint egy finom Doxa-óra bennem felépülne Bábel a felépíthetetlen s a Báb- el- Mandeben hajózva mint Sanyika merengnék: ez a világ vékonya a volt a lesz a semmi lika melyből mindig újjászületik a semmi a valami reciproka csak törném a lelkem-agyam míg megtalálom benne magam s akkor semmit se kéne csinálnom csak átcsempészni magam a vámon akkor talán az lennék aki s lehetne még belőlem valami