Gondolatok a könyvtáron kívül

Hommage à Vörösmarty …hogy nem fogadták el a Messiást? de hát a messiást nem is lehet elfogadni. rá csak várni lehet. ő a várakozás mint paradigma. vagyis az időből az ami a mi részünk, az örök – nem visszatérés hanem várakozás. vagyis az élet nyersanyaga. mely egyre nő miközben mindegyre fogy. különben is az ő dolguk volt s egyedül csak az övék hogy elfogadják-e. mint a szerelmes ha vágya teljesül. de hisz sosem teljesülhet. mert vágy. lévén maga a soha-be-nem-teljesülhetőség. amit elfogadni sosem lehet. csak beletörődni hogy ez az ami nem az ami. kinek mi köze hozzá? (vagy örökké lázadni ellene.) s hogy megölték? először is nem ők ölték meg. aztán pedig. s ha megölték? csak úgy ahogy. képletesen. melyik törzs nem falja fel a legkülönbjeit? hogy megszabaduljon terhüktől és/vagy hogy teljesen bekebelezze őket. a Deviánst e végső derivánsát mindennek mi a legszörnyűbb s a legjobb bennünk. egyébként közülük kerültek ki az elsők kik vad Pál-fordulásban befogadták a befogadhatatlant. az ősgyíkok e Saulus-saurusok. kik apostoli léptekkel bemérve kifaragták a tilos faragott képet magukból. és kettébe törték újra azt az Egyet kit ők teremtü- vék. szóval a történelmet le kell bontani az atomi szintig. az egyénig. nem is szólva az atom alattiról. s az egészen elégő áldozat jonhaiból fejteni meg indítékait és eredőit. s akkor megértjük vagy hogyha nem értjük a nemértésből értjük meg miért nem. aztán szétszóródtak. szerte. a ketté tört Egyisten vesztes felével. így éltek (mint a veszett fejsze nyele) (mely azért mégse veszett el egészen) történet nélkül. amely mégiscsak van. csoda vagy botrány? botrány és csoda. úgy ahogy lehet. ennek a Világgá lett Történelemnek megannyi szebbnél szebb története közt. még az a „végső” megoldás sem az ő történetük lett. számon kívül maradtak akkor is mikor izzó számmá lett a nevük. a kiválasztottság e hajmeresztő paradoxonába falazva meg- szólíthatatlanul. kikről az antik s a fílók és önmaguk egyaránt nem tudják kicsodák. a Névadók. kik földnek és egeknek nevet adtak. föld barmainak. égi madaraknak. napnak és éjnek. nőnek férfinak. így lettek megnevezhetetlenek. mint kimondhatatlan nevü istenük.