Zsoltár férfihangra

Töredelem nélkül bevallom Uram (vagy akár töredelmesen) (bár még sohasem kérdeztél) olykor velem is megesett hogy olyasmire vágytam amim nem volt (bár még többször arra hogy az se legyen amim van) tóparti tanyára (netán tengerpartira is) könnyedebb lélekre és könnyedebb kezekre cifrább öltözetekre (tükör-ábrándos hiusággal) cápafejű macskaléptű új kocsira mindig újabb és még újabb könyvekre (bár még többször arra hogy a meglévők is elhagyjanak) mindenre amiről csak azt hittem hogy kellene nekem (bár tudtam hogy nem is igazán kellene) Töredelmesen (vagy töredelem nélkül) bevallom Uram hogy olykor még irigyeltem is azokat akiknek több jutott (bár még többször azokat irigyeltem akik a kevesebbel is beérték vagy akár csak kénytelenek voltak beérni vele) Most az emberélet útjának felét elhagyva rég imé látod (hiszen azt mondják mindent látsz Uram) itt állok és semmim sem maradt még tető sincs a fejem fölött (amely a tulajdon biztonságával ámítana) csak egy bérelt szobám (hogy jótékonyan mindig figyelmeztessen egyre ideiglenesebb ittlétem ideiglenességére) csak egy szobám amelyben semmi sem enyém csak egy szobám készülő munkáim kemény ülőhelyével és szorongásaim szöges ágyával kényelmetlenül bebútorozva Töredelem nélkül (vagy töredelmesen) bevallom neked Uram (csak Neked) (bár tudom hogy nem érdekel) talán éppen ez volt amire vágytam