Halálhír
|
Sarkadi Imre in memoriam
| Tragikus hirtelenséggel és saját halottja és később történik intézkedés |
| Horgadt volt mint egy öregember és vézna mint a gyerek csupa láb csupa kéz |
| mondja a szigligeti boltos aki rádión hallotta a hírt tragikus és saját és temetés |
| jól ismertem mondja de mennyit ugrott be ide egy féldeciért mert hát inni ivott |
| Barátaim lehet hogy az is már posztumusz lesz amit itt most sorról sorra rovok |
| akárcsak az ő novellája épp ma reggel kezdtem olvasni a Kortársban kortársam s ó iszonyú egyszerre halott |
| akárcsak a novella amit aztán egy szuszra olvastam végig A gyáva
|
| Barátaim Imre hát gyávák voltunk-e vajon mint ez a szánnivalóan bátor e hősen-hasztalan Éva |
| annyi veszély és annyi merény közt volt-e elég bátorságunk az igazi szerelemre a magunkéra a magadéra és magaméra |
| Hiszen megettük mi is ha úgy esett önszántunkból a hernyót kimetszettük saját húsunkból a vipera-marást |
| de el tudtuk-e hagyni egészen amit el kell hagynunk a kényelmes-kegyetlen a sanda varázst |
| Posztumusz Mit csináltál miközben élve írtad e posztumusz e sírontúli irást |
| mit csináltál rajzoltad-e közben is reggelente puhán egy baráti hátra a tízest vagy a húszast |
| hogy lenne miből az első napi adagot reszketve lecsúsztasd |
| Sírnom kell ahogy síron innen olvasom síron túlról a novellabéli fiú hetyke szavát |
| Ha az ember jól érzi ital nélkül is jól érzi magát |
| S ha nem érzi jól Ha sejtjeiben sarjad a rák vagy nem mindegy a rákosan elburjánzó hipochondriák |
| Dehát nem is itt van a kezdet kezdete van aki ivástól részegedik |
| s van aki attól hogy nem hogy nem hogy azértse iszik |
| s naponta megfeszített idegekkel idomítja fékezhetetlen idegeit |
| Barátaim negyvenesek kiket egy háború nemzett s férfivé egy újabb háboru szűlt |
| most kellene nem meghalni de élni most kellene még berepülni az űrt |
| most kellett volna benned és mindannyiunkban a lélek kozmikus sebessége a nagy emberi tudomány hogy a halál gravitációját röppenve legyűrd |
| Ma igen épp ma látod ez is mikor az ember először látta meg két szemével hogy a föld kerek |
| ó fél évezred máglyái vitái kínpadjai enciklikái vagytok egyszerre be irtóztatóan nevetségesek |
| Barátaim barátaim mi magunknak is elhihetetlenül negyvenesek |
| bármilyen hihetetlen van akinek közülünk már posztumusz ez a tavasz is |
| ez a csupa sugárzás csupa robbanás ez a földön is ionoszférikus április |
| az orgona billió atomhasadása a japáni birs |
| felmetszett ereiből szétfreccsenő vércseppzuhatag |
| a lombok közt chiaroscurót festve elsuhanó madarak |
| a madárként rebbenő délutáni homályok hajnali fénysugarak |
| Már széltől duzzad a hajók tőgye esetlen kis bocikat szoptatva kifutnak a vízre |
| de nélküled eresztik le a svertet látod máris e millió-éves közhely vagy ez a nélküled Imre |
| nélküled indulunk ezután már soselátott külső s belső tengereinkre |
| Barátaim két háború és annyi dicső és dicstelen harc lerakódott rémeivel ereinkben |
| most kellene még most kellene már hogy a halál egy kicsit még meg ne kerítsen |
| tenni magunkét nehogy mitőlünk is elirtózzanak majd jövendő ezredeinkben |
| gyorsabban gyorsabban láthatóvá tenni amit már magába fogadt agyunkból és szivünkből a titkos egyenlet |
| most azonnal irtóztatóan nevetségessé tenni ami egykor az lesz már most lehetetlenné a majd lehetetlent |
| és közben nem menni el saját szegény kis üvegburánkba vagy diadalmas szerkezeteinkbe zárva amellett |
| hogy a kortárs a barát harmincévesen (már akkor is) horgadt mint egy öregember és vézna mint a gyerek csupa láb csupa kéz |
| s hogy olykor oly ősvilági történetelőtti atavisztikus magányba vész |
| az életünk ez a tragikus hirtelenségű ez az egyedül sajátunk amiről oly gyakran csak később csak későn nagyon is későn történik intézkedés |
|
|