Sziámi ikrek 2

És ami mindkettőjükbe be volt – vagy nem volt beírva? Hol van? Hová lett? Mind elveszett? Ami őbeléjük lehetett csak beírva? Ez az ő Könyvük. A lapok között hány üres lap. Mit fehérsége véd. A kardos angyal. (Vagy csak az ő félelmük tőle?) Trisztán kardja (Marke király korában?) A megnemtörténtek. A nemek. A nem mégis felparázsló igenjei. Külön-külön. Habár együtt – akárhol voltak. S hogy „bánni” fogja-e? Vajon Heléna bánta-e? Ez az ami soha sincs megírva. Minden csak egy oldaláról rögzíthető. A nincs ami van. A van ami soha sincsen: ez az antianyag. A titkok. Úgy csereberélték gyermekesen őket, mint gyerekek színes üveggolyókat bélyeget vagy számolócédulát. (Elcserélt gyűjtemény.) Vagy tőrüket Hamlet és Laertes. A meccs után mezt a győztes és a vesztes. Titkaik egymásbafolytak mint a nedveik. A tudatalatt biokémiája. Csordultig teltek velük. Esővízzel ciszterna – szennyvízzel csatorna. Egymás bőre alá nyúltak. Az eleven hús nyers illataiba. Szájukba vették egymást. Kutya a kölykét kicsinyét a macska. Önmaguk ízét a másik ajkáról. Két ujj önmagához ért két nyílás válaszfalán át. A rózsa kinyílt és összecsukódott. „Szülők! meséljétek el álmaitokat a gyerekeiteknek!” Ők el is mesélték. Egyszer volt… Hol nem? S a vége? Hol lesz a véle? Hogyha vége – van?