Mese rólad

Tán egytized köbméter levegő – a véges semmiből ennyit szorítsz ki, ennyi az: lenni – enni – inni – hinni, az anyaggá szervült igeidő, az a nem-volt és van, mi nekik ő, teneked én, énnekem te, nekünk mi, ennyi emlék s ennyi fehérje, ennyi az üdvözíthető s üdvözitő mulandóság. Ez a csak-te, e csak-mi. Nézlek, s már érzem újra összecsapni a levegőt arcod, karod, öled helyén, ki vagy s maradsz nevezhetetlen és kimondhatatlan, akár az isten, az Örökkévaló Egyetlenegy.