Éjszaka és hajnal között
| Hisz férgek vagytok, férgeknek se készek, |
| még pillangóvá eztán változandók. |
Ó, Emberfaj, pedig röpülni lettél. |
|
|
| A reflektorfényben buzgón jegyez a felvirágzott, tehénszemű tengerentúli Juno: |
| „Who were his masters and his pupils, don’t you know?” |
| Vajon megjelensz-e előtte, fönt az állványokon ingva, |
| míg e dantei gond furdalja agyát, la gloria della lingua,
|
| ahogy fáklyáddal fönt az állványokon függve a falra világítsz? |
| (Gondolt-e valaki arra, hogy a freskófestők közben még akrobaták is?) |
| Csupa érdeklődés ő: igaz-e, hogy megvakultál?… s hogy a Próféta arca önarckép?… |
| Lám, itt az eleven utókor… öt évszázad múltán mit akarsz még? |
| Míg az arányok titkát kutatod, mi többet akarsz itt, |
| minthogy ötszáz év után beragyogj egy délkarolínai partyt, |
| melyet némi szörnyüködéssel, borzongva idéz a virágos kalap: |
| „képzeljék csak, egy feketével meg egy vörössel együtt néztem a falakat… |
| s tudja, darling, milyen érdekes, a sötétben nem látszott, csak az oltár… |
| máig sem tudom, a sekrestyésnek a reflektorért igazán járt-e dollár…”, |
| s hatszínnyomatban mutogatja Sába királynőt, fehér-zöld-barna kiséretével, |
| míg háziasszonyi kezében hatféle ital keverékétől kotyog a shaker, |
| Hát ezért született Borgóban (1410?) s e templom homályában ezért élt? |
| vagy énértem, aki ezt írom? vagy a még-messzebbről-jött „feketéért”? |
| Ezt remélted-e? és ha ezt, vagy ha mást, nem egyremegy-e? |
| úgyse hihetted, hogy megrendelőd, a Bacci titkos ihleted észrevegye. |
| S hiszen, tudtad, amúgysem ő volt az, aki rendelt |
| tőled, hanem az emberiség… |
| tőled, hanem az emberiség… |
Csak az embert, |
| csak őt látod, őt vallatod, őrá függeszted az arcod – |
| de melyiket? a még-féregnek-se-készet, vagy a pillangóvá-változandót? |
| Hisz a kettő egy és ugyanaz, mindkettő fájón a te másod. |
| Mi volt a gubó, amiből kirepültek falaidra e pillangó-lobogások? |
| A benső vagy a külső látás? a feltámadt múlt? vagy már a jövő volt tán ez a báb? |
| Nem tomboltak-e körülötted is háborúk és hisztériák? |
| Nem font-e be téged is tehetetlen szálaival butaság és betegség? |
| Keselyű-karmú hatalmasok röpte s a földön-csúszó, szárnyaszegett nép? |
| Hol volt ez a fényes arány? a harcban is e ragyogó nyugalom? |
| Hajnalnak s arcnak e tündöklete? |
| Hajnalnak s arcnak e tündöklete? |
Csak itt a falon? |
| Akkor mirevaló volt e csillagokig-nyúló erőfeszités? |
| az emberfeletti pontossággal kiszámított rövidülés, |
| az észrevehetetlen részletek és az áttekinthetetlen egész – |
| ha mindez csak puszta „szépség”, ritka, egyszerü bűvészkedés? |
| A mutatvány csak a munkában lehet érvényes, nem a műben… |
|
| …A fényt, látjátok a fényt, amelybe merülten |
| a forma, a szín, a test meg a szám kiteljesedett? |
| Én látom, hogy ültet a vak szemüregbe szemet, |
| hogy tölti meg a tér virágával a szik-talaju síkot, |
| amelyre a századok pusztító homálya szorított, |
| hogy egészíti ki a bélpoklos iszonyúan homoru orrát, |
| s a lelket, bármily vakhitek-rágta cafattá nyomoritották? |
| Mit kutatnék e két isten-adta szememmel, ha nem ezt a fényt, |
| amely terek gyöngyét pergeti, idők harmatát szűri körénk, |
| ember s ember közé áraszt lélegzeni-jó közeget, |
| lélek és test közé sosem-ismert kapcsolatot vezet, |
| kiméri a távolt és közelt, bejárja a tengereket, |
| múltak mélyére ás, jövőbe repíti a képzeletet? |
| Ó, teremtett világnak az emberi elme feltárta távlata: szépség! |
| örökké várom rejtelmes igéreteid teljesedését, |
| virrasztva, mint most is, az éjeket… |
| virrasztva, mint most is, az éjeket… |
Hány éjszakán át |
| számítgattam a másnapi két szín viszonyát, két forma arányát… |
| s ím, újra virrad a másnap… s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal |
| az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal. |
|
|
|