Arezzói alkony: Egy a végtelen sok lehetséges tájkép közül…

A festészet új szemet ad a szemnek. Nem láttam-e a harangok zenéjét, és hátulról egy lány s egy fiú léptét, ahogy szinte a lábukkal öleltek? Fejem fölött, freskóján az egeknek egy szín merítgette tengernyi létét, tenger-kék, vér-kék, hegy-kék, kombiné-kék Danaidái egyre töltögettek. Kis kovácsműhelyben a felmerűlő századok mélyén szikrázott az üllő a Piaggia del Murellón, s míg kinyíltak korunk cirádáival a neónok, nagy, kormos felhők közt kovácsolódott felizzva épp az első esti csillag.