Velence

Lásd íme bizonyság hogy a vízre is lehet írni ha úgy akarja a véletlen a szükség vagy az őrület először a riadalom a tengerbeszoríttatás paraszti iszonyata később már a dogei dölyf a nagytanácsi hatalom s legvégül is a fő-fő-becsvágy a művészet ez a folytonos kockázat ez a mindig-úgyis-lehetetlen ez a mindig-vizen-úszó-kő ez a fa amely sose korhad a vízben Micsoda félelmetes színpadokat köritett ez a habkönnyü díszlet vertikálisan egymásrahalmozva amit a gömbölyű földrészekből hajózva kimetszett római alaprajzra emelve kínai oszlopot bizánci kupolát Velence vízre rótt megfejthetetlen kő-hieroglifák micsoda árulások alkuk orgyilkosságok eredője e látvány mely most rögzítődik épp egy fürge turista tele-optikáján Micsoda gőgös győzelem ez a pusztítva-ringó közönyös őselemen de kinek kellett és mire kellett ez a győzedelem nem volt-e elég föld lakni termékenyíteni szík megkötni homok hogy épp itt virágozzanak ilyen csodákat e bűzös kanálisok Velence diadalmas törvény-szegés te gyönyörű rendzavarás fölfele hulló alma galambfiót kiköltő krokodil-tojás vizen úszó kő függélyes-szintű víz szederindán-nőtt datolya dupla varázsló valót illuzióvá kendőző hókuszpókusza bűvész-kalap amelyben igazán ott vannak a kirepülő galambok varázskendő-alkonyok alatt végleg eltűnik az utca amely délben még előtted kanyargott ahonnan reggel kiléptél hol van már hol volt az a ház s lehet-e hogy a Sotopostego del Casin dei Nobili-re mégegyszer visszatalálsz nem a kiteregethető térbe a felgöngyölíthetetlen időbe alapoznák ezek a fundamenták campiellók merceriék ramók rio terrák Száradó-fehérnemü-síkok híd-szögek vízre-levetitett fény-idomok galamb-röpülés-görbék márvány-egyenesek taglejtés-spirálok megszerkeszthetetlen geometriája ahol megszűnik az itt s az ott az égtájak makacs szabálya ahol elvész a földek és tengerek iránytűhöz szokott fia Velence csodálatosan megszervezett anarchia feltérképezhetetlen és közigazgathatatlan Ó tudom én hogy e földön minden visszahozhatatlan s nem is volt ami volt annyira nem lesz többé már soha kavics-csörgető Cagnes-i tengerár Vence-i tücsökrejtő fügefa s örökre pereg ki kezünkből a perc mint a parti kavicsok a számtalan közt meg nem leled többé ugyanazt bárhogy kutatod de sehol úgy mint itt nem siklik ki kezedből nemcsak a múlt a jelen akkor a legfájóbb mikor épp a tiéd akár a szerelem csak a szerelemben sehol másutt még nem ilyen rövid az út szentélytől a bazárig csudálattól a csömörig ó aranyozott oroszlán-csecsebecsék és tintorettói erők beveheti erőszak ezerszer az észnek bevehetetlen csipke-erőd Be jó hogy vele szállhattam ki itt e zátonyokon e sikátorok űr-iszonyában hogy van akihez igazodom hogy itt is e töretlen vonzat tested szép szektánsa igéz (ó milyen csőd lehet egyedül járni Velencét micsoda hajótörés) Ringasd szerelmünket egy napra egy éjre óriási város-gondola egyetlen hely a földön amelyet nem hódíthat meg a gépkocsik puffogó terrora mint középkori szentélyek küszöbén a sarut aki ide belép meg kell oldania legtüneményesebb nyolchengeres kocsi-lábbelijét le kell vetnie gőgjét ha titkaidba magát beavattatni kivánja te gyalogosok legutolsó gyönyörű sétáló palotája