Illyés Gyulához

Tihanyi végvár híres kapitánya, három megyét vendégelő nagyúr, s egy országot! úgy is, ha szótlanul, ha némán kong is szív és pince tája. S tudnál világot is! de haj! hiába, magyar költőt rab nyelv ejti rabul. Mint egy verset, fájó példázatul fordítsd le egyszer sorsod franciára. De úgy meg – hisz a magam szövegén próbáltam én is, szegényebb legény – hol marad úgy az íz, a csín, a lelke? Az édes tóparton zengd csak tovább, tán kijut egyszer még a tengerekre, lefordíthatatlan sorsunk dalát.