| Tízezer kilométer messziségből |
| kis ponttá lesz a hazai vidék. |
| Tízezer kilométer messziség |
| téged órjásként emelt fel ködéből. |
|
| A kis ponton lángolt a föld, az ég dőlt, |
| s a nagyvilág bőszen okádta szét |
| a messzi vész füstjét, kormát, tüzét, |
| de fészkéig csak a te szavad ért föl. |
|
| Viaskodva a hír hidra-fejével, |
| mit sziszegve nyújtott felém az éter, |
| sebzett szivemen te voltál a vért. |
|
| S az út is te voltál, a véghetetlen |
| tereken át, merre az elveszetten |
| hánytorgó lélek sajgón hazatért. |
|
|