Louis Armstrong
| Császároknak annyi alattvalója |
| nem volt a történelemben soha, |
| amennyi néki harsány harcosa |
|
| szikrázó éjében, mikor sikongva |
| megfúvatik sokezer trombita. |
| Ó, mily kínok mélyén születik a |
| földrészek minden esti dáridója, |
|
| a század mámora! Míg ő, rekedt |
| s rikoltó hangok fekete királya, |
| hangszerét illeszti dús ajakára, |
|
| mely a fújástól kimarjulva, kérges, |
| mint testvérei, a szénégetéshez |
| szokott kemény, fekete tenyerek. |
|
|
|