Thomas Mann keze

Nem is a mámoros-fegyelmezett, bűvös elmét tudom csodálni benned, e mérónt, mely az emberi vizeknek aljára szállt – de ezt a két kezet, ez öntudatnak és önkívületnek mindig egyformán engedelmeset, fél évszázadon át, eszeveszett viharai között két kontinensnek. E kezet, melynek sűrű gyöngy-irása nélkül kósza füst maradt volna csak a leglobogóbb lángú gondolat, s melynek már hullt porát se jelzi más a mindent eggyéporlasztó föld alatt, csak smaragd gyűrűd tompa csillogása.