Bolyai
| Itt vetni ki, a magyar végeken, |
| az agy merész hálóját le a mélybe, |
| a tajtékozó terek tengerébe – |
| micsoda reménytelen Tentamen!
|
|
| S érezni végig az idegeken, |
| ahogy a háló rezzenő szemébe |
| akadnak rángva a sok ezredéve |
| kisikló szörny-törvények, kezesen! |
|
| De mire való itt a ritka zsákmány? |
| Többre taksáltatik egy csorda ártány, |
| egy akó jobb bor, s még egy jól rakott |
|
| kemence is. Hát azt csinálta. Míg |
| a világ mástól tudta meg, amit |
| a világon elsőül ő tudott. |
|
|
|