Rapa Nui szobrai

– Szólaljatok meg egyszer már, gigászi titok-kolosszusok az Óceán irdatlan kék örvény-talapzatán… – Mit mondhatnánk neked, ember, kiváncsi hasonmásunk, mit úgyis nem találsz ki? Állunk kihűlt kráterek szirtfalán, ahogy a sajgó őskori magány magát a testvér kőbe tudta ásni: mi is a lélek tomboló tüzének kihűlt vulkánjai, kővé meredt álmok – akár a tieid. Ne kérdezd a titkunkat. Se több, se kevesebb, mint bármié, amit emberi ész tett, mint a versé, mit most ír le kezed.