Veii Apollón

Holt szobrok közt egyszerre szembe jött, csonka jobb lábát lendítvén előre, mintha felénk s, rajtunk túl, a jövőbe lépne, egyenesen az ősidők aljáról, miknek szavát csecsemők gyanánt nem érti férfikorba nőve többé az ember; némaság szülötte, kinek utódja? rejtélyes előd. Mint aki rajtam máris túlhaladván, lábán két és fél ezredév sarával, már utánunkjövőknek hirdeti az ember dolgát e földön; hogy ajkán a vad elmúlás ordas-mosolyával a jövendőt tapossák léptei.