Picasso
| Ki mindenféle arcunk ismered, |
| mit könyörtelen ránkvésett e korszak, |
| a galamb-szelidet, a bika-torzat |
| (s ahogy egyik a máson átdereng), |
|
| kit épp mitől a gyáva visszaborzad, |
| az segít az emberért küzdened: |
| minden ábrándból kivetkőztetett |
| tudása annyi szépnek és iszonynak – |
|
| előtted nem maradhatott titoknak |
| se a csontok közé bújt rettenet, |
| sem egy csöpp fény, mely egy ajkon lebeg, |
|
| míg, mint gyerek, ki mélán játszadozgat, |
| egy félévszázada fel sem veszed |
| a papírról mindent-merő kezed. |
|
|
|