Bartók búcsúestje

Indulóban a híres kis hazából, meghajtotta sosem-hajló fejét. Nézve a kezek zúgó erdejét, nem is közönség volt ez – harci tábor, mely a zenétől s közös bánatától egyszerre megsejtette erejét, s ily keserűn már nem érezte rég, hogy tett kellene most, tett a javából. A vésznek, amíg lehet, szegni gátat, közös nevet adni a lázadásnak, feltörni börtönét és merev ajkát… De már indult a bújdosó világgá. S mentünk mi is, ki-ki amerre várt rá a külön kis hazai hontalanság.