Ferenczy Béni Petőfi-szobrára

Tollán a rímek könnyen csordogáltak? – Nézd csak a feltépett zubbonyt nyakán! Füttyentve fricskát vetett a halálnak? – Nézd ujjait a kard markolatán! A dicsőség sugára homlokán? – Nézd e babéron tipró, konok lábat! És őt, amint világnyi igazán fölébe nő vézna kis önmagának. Mint víz, egyszerű volt, s mint érc, szilárd? – A szó s a tett, mely zengve összeállt, Hiadorok és Klapkák ellenére! Nézd megfeszített ajkát, nézz a két, mindennel szembenéző, tág szemébe! Nem könnyű állni a tekintetét.