Ismeretlen énekmondó
„Az ifjúság, mint sólyommadár…” szerzője
A szétszakadt hazában valahol |
– ki lökte tömlöcbe, török-e, német? – |
egy rab ifjú leült, maga elé tett |
egy rongypapírt, talán egy kupa bor |
|
is került hozzá… Arcának, nevének |
nyomát elvitte víz, befútta por… |
Névtelen, sajgó óhajaiból |
így született meg ott ez a kis ének.
|
|
Rab énekes, szegett szárnyú madár! |
A rácsos századokon át repülve, |
szabadon s vígan lelsz a mi szivünkre. |
|
S míg magyar szó lesz, oly csapongva száll |
s úgy néz ránk vissza, mindig messzetűnve |
az ifjúság – mint a sólyommadár. |
|
|
|