| Jaj, húsz éve vagy itt, húsz éve vonulnak előtted |
| szédült történései és látványi e földnek, |
| fordul a föld és mozdul a nap, kicsapódik a tenger, |
| és te csak állsz itt, nézed a holdat, mint libeg el, hét |
| fátyla között táncolva az éjben, mint Salomé, zord |
| szándékokkal a szitkok ez emberlakta, jajongó |
| honja iránt, s egy nőt képzelve, sötét lobogásút, |
| mint te magad, kit a táncos tenger elragadott – s most |
| nézel utána irígyen, mint nagy báli teremben. |
| Nézed a tó játékait és a folyó suhanását – |
| s tengereket vársz, tág egeket tág lelked elébe. |
| Így élsz céltalanul – s mint kis szigetecske ölében |
| apró víz, kis csörgeteg, úgy: csak játszik, a tengert |
| bánja is ő, csak csillog a napban, az égi tükörben |
| és kedvére dalol, ha a szellő habjait éri. |
| Él egyedül, tisztán, szabadon, de a szörnyölelésű, |
| százfejü, százkaru tenger előlép, ráveti roppant |
| tagjait, és így megful a csöpp víz. |
| tagjait, és így megful a csöpp víz. |
Lásd, te is így élsz, |
| égbeveszetten, míg el nem nyel az emberi örvény. |
|
| Ó, bonyolult e világ! sokrétű s változik egyre! |
| Hogy tudsz mozdúlatlanul ülni e folytonos omlás, |
| bomlás, romlás közt, mint egykor a pompeji őrszem? |
| Mily történések viharával szállt el e húsz év, |
| és mind nélküled! emberek és elemek szövevénye. |
| Háboruk őrjöngtek távol s közel, őskori hüllők |
| mintájára születtek acélból szörnyetegek! Jaj, |
| hány ember született és hány pusztult el azóta |
| tűzhányók peremén, hegyek ormán, nagy vizek öblén, |
| hány csepp szállt fel azóta a tengerből az egekre |
| s hány leszakadt már újra a földre s a földről a vízbe. |
| Mentek a gyárba a munkások reggel |
| Mentek a gyárba a munkások reggel |
s te maradtál! |
| és mentek hajnalban aratni a lányok, az ifjak |
| és te maradtál! |
mentek a bús katonák, a sugárzó |
| hajnali nap fázott szuronyuk végén, |
| hajnali nap fázott szuronyuk végén, |
s te maradtál! |
| Házak emelkedtek s hol vannak a kőmivesek már? |
| Ó-borok állnak a pincékben, s hol vannak a szőlőt |
| egykor puttonyban cipelő nagy, lomha leányok? |
| Majd beomolnak a házak is és felhajtjuk a bort is. |
| Omlik az élet s ömlik a könny és összekuszáltan |
| játssza komor játékait és álmodja riasztó |
| álmait itten az ember… |
Tudd meg: élned e földön |
| hold libegése, nap útja s a föld forgása szerint kell. |
|
|