Két megnemírt Mallarmé-szonett

a Petit air ciklusból
1
Jóslat
1894-ben – 1994-re
l’absence de toute rose
 
Végeérhetetlenül
Virultak versben a rózsák
Szirmahullató valóság
Mind a szemétbe kerül
Az újságból lesz az óság
S mindkettő megörökül
Múlhatatlan mulandóság
Az idő – időtlenül
A szó szederjesre kékül
Kóró lesz a töve is
Nem volt rózsa tövis nélkül?
Lesz rózsa nélkül tövis
Versünk tél vermébe hányja
A minden rózsák hiánya.
2
Kiváltságos válság
…une exquise crise
 
Itt voltam és nem leszek itt
Körülbelül ennyit tudok
Akhillész: futok s nem jutok
Sose a teknőc jelenig
Minden múlvást közeledik
Soha sincs itt mindig csak ott
A hol sincsen sehol Melyik
Milyen miért? csak kapkodok
Időből lesz másik idő
Kibicsaklik a nyelv(tanunk)
Maga se tudja ki-s-mi ő
És mi-ti-ők? benne vagyunk?
Hisz maga se leli helyét
Csak tántorog mint a hülyék.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]