|
Vörösmartynak, bocsánatkéréssel
| És annak minden gondolatját, |
| S képzelmeim édes tartományát; |
|
| Felölteném-e zöld lombozatját, |
| Eltűrném-e villám s vész haragját, |
| S meghalnék-e minden év telén |
|
| Lennék-e bércz-nyomta kő, |
| Ott égnék-e földalatti lánggal, |
| Kihalhatatlan fájdalommal, |
|
| Istentől újra visszakérném-e,
|
| Dicsőbb erénnyel ékesítném-e,
|
| S örömmel nyújtanám-e neked |
|
|