Ronsard platonizál

Sorsom bárhová is hurcolja sorsát (most épp Barcelonában landolok), csak a te varázsgömbödben forog, mindig te vagy a meditációs tárgy. Olyan vagy mint egy nyomasztó adósság – bár hitelező érte nem kopog, csak saját magam adósa vagyok: szegény-gazdag magam-nélküli Ronsard. S hogy te ki vagy? Nem tudja senki; én se. Barlangfalamon árnyék jelenése, mely hátam mögé rejti lényegét. Folytonos ittnemléteddel beteltem. Elérted azt, hogy már nem is szerelmem, csak szerelmes verseim tárgya légy.