Ronsard kommentárja Imre Flóra szonettjéhez

én nem is tagadom nem tagadtam sosem

töredelmetlenül bevallom mint a bűnöm

s nem kérem senkitől hogy rajtam könyörüljön

mégis csak te meg én és csak a szerelem

nem fontos semmi más halál csábdala sem

jó is lesz ha tudod (Ronsard-ul szólva) úrnőm

én nem hagyom el az ifjúságot ki úgy jön

utánam lihegőn mint kócos hű ebem

nem állítom le a kanyarban a kocsit

hogy bűntudatosan kitehessem a szűrét

lettem aki vagyok s ő hozzám tartozik

benned az ifjúság még múló hatalom

bennem bűvös levét hűvös hordókba szűrték

igen csak te meg én és semmi irgalom