Abaelardus: Sic et non

egy évig ültek egymás mellett, mindegyik a másik mozdulatára várva. de hát az maga volt a quia absurdum. várni még csak. de tenni? olyan nagy különbség rejlenék a testhelyzetek között? ülni vagy feküdni? nem az egymás mellett a lényeges? csak egy árammal telített rezgő levegőoszlop választotta el őket. de hideglelősen vigyáztak rá hogy bele ne mozduljanak. illetéktelenül mint egy idegen képbe. de félve az áramütéstől is. hiszen épp az tartotta őket egybe. a távolságtartás. csak a papíron értek egymáshoz. ott összefonódtak. a szintakszis és a metrum vad módozataiban. egy rím kibontakozhatatlan ölelésében. egy jelentés fölött köröző ragadozó vitában. a préda fölött, de mi volt a préda? és a jelentés jelentése őnekik? azt nem akarták tudni. aztán egyszerre mégis. minden jelen- tésen túl. de akkor úgy zuhantak egymásra mint a fahasábok a tűzbe. nem a papírra. nem is a párnára. magába az emésztő kép- telenségbe. a sic et non (hic et nunc?) összecsapó lángjai között. mint az egészen elégő áldozat.